Ünnep?

Több mint valószínű, a Valentin nap iránti közönyöm a koromból fakad. Úgy volt szerencsém felnőni, hogy e ünnepről még csak hallani sem hallottam. Bevallom nem hiányzott és most, hogy nyugatról felvett és marketingesek által felkapott esemény lett nálunk is, még mindig nem érzek lelkesedést iránta. Még arra sem vettem a fáradságot, hogy utána nézzek, ez a szeretet vagy a szerelem ünnepe? Mindenesetre készítettem egy oldalt 10 évesemről.

Felhasználtam:

saját háttér, ami még anonim, éééés ....

Miközben barkácsoltam, több fotómaszk is készült, igaz, csak kettőt használtam fel belőle. De gondoltam más talán hasznát veszi, így fogadjátok tőlem szeretettel (nem kifejezetten a Valentin nap jegyében,) csak úgy, mert szeretni és adni bármilyen nap lehet, nem kell ahhoz ünnepnek lennie:

DOWNLOAD

Szép hetet kívánok Nektek!

Eltűnésem oka

Eltűnésem, intenzitásom csökkenésének oka egy fotókönyv tervezése, készítése. A Cewe jóvoltából egy kupon kedvezmény még inkább sürgetővé tette számomra ezt a háttérmunkát, így jár az agyam. Nem tudom más hogy van vele, de nekem sokkal nehezebb így digitálisan összeállítani egy albumot, meghatározott, még fel nem dolgozott fotókkal! A hagyományos scrap idejében előttem volt minden alapanyag, összes fotó, papír, alkatrész, matrica, pecsét… szóval jó nagy kupi, de átláttam. Most meg … a kupi-káosz most is megvan, de nem látom át!



Mivel meglepi lesz eme fotókönyv, így sajnos nem fogok oldalakat feltenni, majd csak decemberben. De nem tudom megállni, hogy ezt a kedvenc oldalamat ne tegyem „közzé”, annál is inkább mert Taylormade Oscraps-es kihívására készült, hála a hozzá járó freebie-nek!

Felhsználtam:

In Moderation {ADD-ON} by Taylor Made Designs,

A fotón pedig apósom és Máté 2004-ben egy Bükfürdős nyaraláson.

A hétvégi bicajozás

Brrrrr. Mindig ilyen szokott lenni az október? Nagyon hideg van, még szerencse, hogy süt a nap, próbál kiengesztelni minket. Azért jó, hogy kivételesen hétvégén is szelíd időjárás volt, kedvezett a lomtalanításnak és bicajozásnak. Ez utóbbi szórakozás a srácoknak jutott, nagyapjukkal a Kopaszi gáthoz mentek, a szokásos szombat délelőtti együttjátszás után.

Felhasználtam:

MagicFlares3 by Anna Aspnes (Szamó mögött a fény),

freebie ecset Móci előtt, a háttér saját maszatolás, firkálás

Genetikailag kódolva!

A tegnapi zaklatott motoros nap után keresgéltem fotókat, hogy a Cewe kihívására is készítsek oldalt. Tükröződés a téma, de az én földhöz ragadt agyam, sehogyan se tudja megoldani az ilyesfajta feladatot, csak ha eleve tükröződés van a fotón. Ráakadtam 2 kedvenc képre Szamókámról. Másfél évesen a megtestesült PASI! Hihetetlen, hogy már megszületésüktől kezdődően teljesen mások a lányok és a fiúk. Már babaként a testfelépítésük, aztán a dolgokhoz való hozzáállásuk is különböző. Számomra maga a csoda, hogy honnan tudja, hogyan kell pl. motorberregést utánozni. Mi tuti nem mutattuk, a bátyja szintén nem, (Máté ugyanis soha életében nem játszott autóval, ha csak nem szétszedte. Kizárólag a technikai dolgok érdekelték, értsd ezen: távirányító, mobiltelefon, kulcs-zár… ) Szóval, Szamó a kezdetektől vonzódik mindenhez, ami autó vagy motor szerű, vagy ha nem az, sebaj azzá alakítja. Mókás volt, mikor motorozott kint a kertben, rajta gumicsizma, kerti kesztyű és egy sapka, amit a szeméig behúzott. Hisz a nagyok is így csinálják. (Na persze apuka azért kicsit genetikailag még pluszban rásegített ez irányú vonzódására.)


Ez 2004-ben volt; nem változott azóta sokminden, csak jöttek hozzá még egyéb mókás szokások. Szerintem az anyaságban az egyik legjobb dolog, hogy újra élhetjük azokat az elfeledett, teljesen természetes dolgokat, amiket felnőttként túlbonyolítunk, beszínezünk. Szomorú, de elfelejtünk fehéren-feketén, az az tisztán és logikusan látni, gondolkodni. Egy kisember mellett (a szerencsések duplikálva) újból gyerek lehet az ember, csak már több tapasztalattal!
Köszönöm Máté! Köszönöm Szamó!

A szöveg:

Genetikailag kódolva születtél. Minden aminek kereke van vonz. Senki nem mutatta, hogyan kell autót tologatni, mégis brümmögve csúsztál végig a szobán tolva a matchboxot. Aztán mikor elkezdtél járni, a kismotor lett a Te járműved. Gumicsizma, kertészkesztyű (40 fokban is), hisz a nagyok is így csinálják. Papi autója pedig maga a Kánaán. Ő engedi ugyanis Neked, hogy babráld, szereld, "vezesd".

Felhasználtam:

Art Play Palette No4 kit by Anna Aspnes

Velencei emlék

Biztos az esős, ez a melankolikus időjárás az oka, de ma olyan "befele fordulós", meleg tea mellett srácokkal beszélgetős, versfelolvasós hangulatom volt. Kellett valami ami a nyárra emlékeztet, így tavaly Velencében készült fotóval vigasztalódtam:

Felhasználtam:

Late September kit by Taylor Made Designs

Manócska

Bár próbálok tudatos lenni, és kisebbik fiamat ugyebár nem kicsinek tekinteni, de egy-egy régi kép rátalálásakor előtör belőlem: Ő az én Manócskám! Próbálkoztam én Óriásom-nak hívni, (mert ugyebár okosok szerint a kimondott szónak hatalma van), de nem ment. nem tetszett Neki (sem). Kikérte magának. Így megbeszéltük, hogy ha már túlnő engem is, és apuka lesz, akkor is Ő, "anya pici Manócskája" lesz.

Mivel elég szétszórt és trehány vagyok, legalább ide jegyzem fel magamnak ennek a hétnek a mondásait:

• Szamóval gesztenyét gyűjtöttünk, ami pár nap elteltével kiszáradt, behorpadt. Jön oda hozzám, mutatja: -Látod anya, megzsibbadt szegény geszti!
• Örökletesen Ő is diszlexiás, B és D betű neki egykutya, találomra mondja (rendszerint nem talál). Külön 1 oldal B betűs, és D betűs szavakat kellett gyakorlás képen leírnia, majd a tankönyvéből szavakat lemásolni, és betűzni. Önnálóságra nevelésképp, ez utóbbit már egyedül csinálta. A legutolsó szónál, kiabál nekem: - Anya gyere már ide, lebetűzöm én ezt a szót, de ennek nincs semmi értelme. Nem értem. Mi az a DOBZA? (természetesen bodza volt) Ennyit a gyakorlásról.

Felhasználta Anna Aspnes-től: 

papír: ArtPlayPalette4_ Paper3,

ecsetek: ArtPlayBrushSet4, MagicFlares3_7,

maszk: HPFotoBlendzCM1_3,

notesz: ArtPlayPalette4_ Border

Kihívások

Az embernek kellenek a kihívások. A mindennapokban van elég kihívás persze, aminek próbálunk megfelelni és nem is biztos, hogy örülünk neki, vagy keresnénk azokat. Most igazából a scrap kihívásaira gondolok. Számomra többek között ez jelenti a feltöltődést, két fiam, no meg a tanító nénik adnak nekem elég kihívást napi szinten.

Az sb.hu színinspiráció 1. néven oldalt kellett készíteni, amiben 4 színnek kellett szerepelnie. Mit ne mondjak a sárgával nagyon nem voltam kibékülve. Ráadásul olyan hirtelen sárga, ami persze szép, de egymagába. Amit tudtam lepkét most már biztos nem rakok az oldalamra. … Hát raktam.

Felhasználtam: Megint pillangó: Paper butterfly; vízcseppek sokasága: Water drops; Word frames; mindez freebie a Gunhild Storeide

Végtelen: a Cewe 70. kihívására

Nagyon megörültem, mikor a Cewe 70. kihívásának témája kihirdettetett: Vízpart. Gondoltam nem lesz nehéz dolgom, mi egy igazi "vizes" család vagyunk, legyen az medence, tó, folyó, tenger ... /Az én vízhez való vonzalmam szerintem ott pecsételődött meg, hogy a Duna partján nőttem fel. Na jó a rakpart mellett és a Margitszigettel szemben, de a "pocsolyaszag" az orromba ivódott örökre!/
No igen ám, de mivel a víz szinte családtag nálunk, így rengeteg fotóval rendelkezem, amin ominózus vízpart szólóban, vagy +valamely családtaggal szerepel. Így a nagy válogatás okozott kihívást részemre! Aztán ráakadtam egy kedvencre: nagyfiam Máté éli bele magát a Horvát tengerparton a szellő (apa szörfös tehát tudja ezt értékelni) és a látvány, illat, messzeség élvezetébe.
/Nem beállított fotóról van szó, Móci ilyen színpadias tud lenni abszolút spontán, csak legyen gyors az ember keze, és tudjon kattintgatni, no aztán győzzön válogatni a fotókból!/

Felhasználtam:

pillangót ami eredetileg kék volt, de színmódosítással nyerte el ezt a színt. A neve: symphonie_element25 és köszönet az alkotónak, akit sajnos nem tudom ki volt, rég múlt trehány  időkből letöltött kedvencem!

Az idézet Dallos Sándortól kölcsönöztem:
"Az aztán-ra nem gondolunk,
csak a mostra.
Talán nincs is aztán,
csak most van.
A most végtelen,
mint a tenger vagy az ég."

Őszi hangulat

Nagyon szeretem az ősz elejét! Még nincs olyan hideg, még nem unjuk annyira az esőt, már tudunk megint örülni a napsütésnek, csodálatos színek, mennyei illatok, az avar ropogása. Minden érzékszervre kiható élvezet.

Na és a fiaim. Ahogy kiszabadulnak a természetbe, látni ahogy őszinte örömmel, rácsodálkoznak a gesztenyehullásra, a dióesőre, a puha avarban fekvés élményére. Vallom, hogy tudni kell megállni a napi rutinba, rohanásba, és a jelentéktelennek tűnő dolgokat észrevenni, értékelni, élvezni!

Ezt a két érzést próbáltam egy oldalba foglalni.

Felhasználtam:

Summer_paper1 by Therese Rydstrsm, a többi elem: freebie ecset, és saját rajz

Rosszcsont Peti

A mai nap sem úgy alakult, ahogy terveztem. Pedig már oly sokszor megfogadtam, hogy nem pazarolok energiát a tervezésre, úgyis valami krach beüt, és fuccs, máris máskép alakulnak az események. Főleg ha 2 gyerek is van a családban.
A történetet, ami kísértetiesen hasonlít egy idén tavasszal történt balesetre, együttesen, a kettőt egy csapásra elmélettel, ill. egy oldalba, gyorsan össze is foglaltam. 13 órakor mentem Szamóért (Péter Zsombor) a suliba és … :

Felhasználtam:

freebie ecseteket

netről a labda és Star Wars háború (kicsit átalakítva)

Varázslat

Szeretem a világot fényképezőgépen keresztül nézni! Ilyenkor fogékonnyá válok. Képes leszek észrevenni olyan pillanatokat, amik felett egyéb esetben, átsiklanék! Különösen igaz ez, ha egy aprótalpú társaságában lehetek. Különös érzés leguggolni, az Ő szemével nézni az univerzumot.

Kisebbik fiamat sokáig nem is hagytam „felnőni”. Ő az én Manócskám; tudat alatt ugyan, de nem akartam tudomásul venni, hogy már nem „baba”. Persze ő is partner volt ebben, de nyilván nem akarom rákenni a dolgot. Nem a személye miatt volt ez, egyszerűen utoljára Vele élhettem át azokat a csodákat, ami egy varázslattá teszi a „szülőséget”! Persze aztán erre a tényre anyukám, óvó néni, nevelési tanácsadó rávilágított 1,5 évvel ezelőtt, és én szembesülve ezzel, engedtem nőni Őt. (Vigasztalva magam, lett egy kutyánk. Na, őt babusgathatom!) A hétvégén készült fotó indította el ezt az elmélkedésem, visszaemlékezésem. Itt Szamó, a kicsi fiam (na jó nem programozom, másodikként született fiam) az ÓRIÁS, keresztlányom pedig a törpe.

A szöveg saját:

Törpe és óriás,

mindkettő egy úton jár,

szemükben még ott a ragyogás.

Mosás nap

Gyakran sajnálom magamat! Hogy milyen rossz az ember lányának. Na, nem csak azokon a bizonyos napokon (azzal megbékéltem mikor a szoptatás élményét megtapasztaltam), hanem pl. ilyenkor hétfőnként. Nálam ez a MOSÁS napja. /Folyamatos munkarendben dolgoztam, nem volt különbség hétvége, ünnep nap között, így vasárnap-hétfő szabadnapom volt, tehát a fiúk mikor reggel elmentek, jöhetett a háztartás. A szokás rabja vagyok, így ugyan most nem dolgozom januárig, de a MOSÁS nap maradt./

Szóval ilyenkor időnként romjaimba heverek (a lakással együtt), mikor körbenézek mi mindent kell- kellene csinálni. Ilyenkor az szokott segít, hogy elkezdek gondolkodni, elmélkedni: dédmamám mit szólna az én „sajnálatos” helyzetemhez?:
- nem teknőben, forralt vízzel mosok (mosógép)
- ráadásul nem kell teregetnem (szárítógép) nem zárójelesen mindenkinek ajánlom, még vasalni sem kell, kisebb helyet foglal mint a szárító … sorolhatnám!
- nincs poroló fám vagy hogy is hívják (porszívó)
- nem mosogatok (mosogatógép)
- nem dagasztok napi szinten kenyeret (kenyérsütő)
- nem etetek állatokat, na jó a tengerimalac az más, de őt nem fogjuk levágni (boltba megveszem a husit és minden mást).
Sorolhatnám még. Erre mondják, „jó dolgomba, nem tudom mit csináljak”.
Örülök, hogy a XXI. században születtem nőnek! Ma is megbékéltem sorsommal.

Na jó ez egy kicsit vadra sikerült, de ilyenek a hétfők!

Magyarázatul hátha valakit érdekel, a képen szereplő tábla története: cseppet szétszórt nőszemély vagyok. Előfordult, hogy rossz gyereket, rossz időpontba vittem zsúrba. Kicsit szóvá tették ezt, így született eme tábla, ami heti szinten újra íródik, kinek-milyen programja, különórája, meghívása van, nekem hova kell mennem… Mágneses tábla lévén kis fotóval emlékeztetők, hogy azt a kevéske kötelező dolgot ne felejtse el családunk apraja nagyja (locsolás, ágyazás…). Hétfőn letörlöm, újra írom! 3 éve szuperül működik!

Nosztalgia-1

Megirigyeltem a baba-pici gyerek, gyönyörű oldalakat, így elővettem a régi fotókat, mondván kedvenceimből készítek 1-2 oldalt, no meg közben nosztalgiázok. Íme az első, +külön büszkeség, hogy csak saját készítésű "elemek"(-nek nem mondható dolgok) kerültek rá:

A szövegezés egy általam gyakran emlegetett mondat, amit a fiúk is kívülről ismernek, talán egyszer igaziból is felfognak. Egyke vagyok, nekem nincs a világon más akinek ugyan az lenne apukája, anyukája. Nekik viszont van, ami visszavonhatatlan, örökérvényű dolog marad!

Cewe 66. kihívás

Ezen a héten a Cewén egy adott képpel kellett oldalt készíteni. Ez egy a Skanzenben készült fotó volt. Az enyém ilyen lett, ismét az ecset-maszk megoldás győzedelmeskedett.

Felhasználtam:

ecsetek, amiből maszkot készítettem

Maszk, maszk hátán

Rákaptam  a maszkolásosdira! Megint úgy kezdtem na majd szép, letisztult, áttekinthető oldal készítek, de... nem sikerült. Most csak ilyen össze-vissza  oldal telik tőlem, mint amilyen én is vagyok mostanában. Viszont a Wacom Touch Pad-em nagyon a szívemhez nőtt, egér helyett is ezt használom, no meg rajzolok! Na nem valami komoly dolgokat, csak vázlat szerűen, egyszer csak kinövöm magam talán. Ja és a sablon készítést is lesem ám még a nagyoktól, nem azért nem rakom fel mert önző módon tartogatom, hanem béndzsa vagyok hozzá! Nem tudom más hogy csinálja, hogy ne óriási legyen a fájl, (még csomagolva is).

Itt a múlt hétvégén készült kedvenc képem Szamóról:

Felhasználtam:

ötletet Anna Aspnes freebie Template No.1-ről

és külön köszönet Wacom Bamboo-nak, a virágok készétése élmény volt vele! 

100% NYÁR

Ez egy szuper nyár (volt)!

Felhasználtam:

ecsetek tömkellegét maszkolva meg anélkül,

Paper date wheel by Gunhild

Kék

Nagyon szeretem a kék színt, no meg beszteri sablonjait! Sajnos ennek az áldozata lett a templet11-e is, amiért utólagos elnézését kérem! Nem tudtam olyan rendezett-összeszedett lenni mint Ő, mert ez a sok fotó lehetőség, egészen "bevadított", vagy 6 variációnak fogtam neki, mire végül döntésre jutottam. De a többi ötletem is belekerül ebbe a sablonba. Köszönöm Eszter!

Felhasználtam:

templetebeszteri11 by beszteri

Cuki

Úgy belejöttem ebbe a liftelésbe, hogy saját magamat lifteltem. Na jó ez így nagyképűen hangzik, egyszerűen nem tudtam szabadulni az elrendezéstől. Szamó pedig olyan cuki ezen a fotón, hogy végig vigyorogtam én is közben.

Felhasználtam:

Bent foto frame by Gunhild

pöfeteg ecset (a neve miatt próbáltam ki)

Festett maszk

Tudom megint gyerekes, de nem tehet róla, én ilyen vagyok. Nagyon lelkes! Köszönet mindenkinek akitől dícséretet kaptam, bátorítást, köszönet a rendszeres olvasóknak! Nekem ez sokat jelent! No és hát a csúcsa csúcson; minden héten a kihívást követően a Cewén alig várom, hogy a Krissz mire fog tanítani. Ezen a héten, a festett maszk csínyát-bínyát tanította, az ÉN oldalam kapcsán! Annnyira jó érzés!

Hasonlóan csináltam én is, mint Krissz mutatta. A képből kivágott alak alá eleve színes pacát tettem, majd maszkoltam, úgy hogy a paca szélei kilógjanak. Én nem vagyok olyan ügyes mint Krissz, és szeretem ha a kép is néhol áttetsző. Ha az alatta lévő réteg világos, viszkóz (vizes) ecsettel vagy radírral alakított paca, akkor az egész olyan sejtelmes lesz. Ahol szeretném jobban kiemelni a kép részletét, ott sötétebb, keményebb ecsettel, vagy többször átszínezem a maszkot, pacát. Sőt, új rétegen a már meglévő maszk-paca fölé is lehet ám színezni, aztán maszkolni. Jó móka!

Válogatás

Mindig nehezemre esett a válogatás, jó vagy rossz, kell vagy nem kell eldöntése. Legyen ennek a műveletnek a tárgya akár vásárláskor a gyümölcs, de még a mosásnál a színes-kevésbé színes ruhák szétválogatása is. A fényképekről nem is beszélve! Mindegyik kedves számomra. Így jártam ezzel az oldallal is. Ezért a fotósorozatból, ahogy a két „nagy gyerek” ült és egymás telefonjába kukucskált bele, mutatva a jobbnál kafább dolgokat egymásnak, szinte mindegyiket rápakoltam.

Felhasználtam:

greystreet-paper1,2,4,5 by Ehstudios

6-pictures frame by Gunhild storeide