Végtelen: a Cewe 70. kihívására

Nagyon megörültem, mikor a Cewe 70. kihívásának témája kihirdettetett: Vízpart. Gondoltam nem lesz nehéz dolgom, mi egy igazi "vizes" család vagyunk, legyen az medence, tó, folyó, tenger ... /Az én vízhez való vonzalmam szerintem ott pecsételődött meg, hogy a Duna partján nőttem fel. Na jó a rakpart mellett és a Margitszigettel szemben, de a "pocsolyaszag" az orromba ivódott örökre!/
No igen ám, de mivel a víz szinte családtag nálunk, így rengeteg fotóval rendelkezem, amin ominózus vízpart szólóban, vagy +valamely családtaggal szerepel. Így a nagy válogatás okozott kihívást részemre! Aztán ráakadtam egy kedvencre: nagyfiam Máté éli bele magát a Horvát tengerparton a szellő (apa szörfös tehát tudja ezt értékelni) és a látvány, illat, messzeség élvezetébe.
/Nem beállított fotóról van szó, Móci ilyen színpadias tud lenni abszolút spontán, csak legyen gyors az ember keze, és tudjon kattintgatni, no aztán győzzön válogatni a fotókból!/

Felhasználtam:

pillangót ami eredetileg kék volt, de színmódosítással nyerte el ezt a színt. A neve: symphonie_element25 és köszönet az alkotónak, akit sajnos nem tudom ki volt, rég múlt trehány  időkből letöltött kedvencem!

Az idézet Dallos Sándortól kölcsönöztem:
"Az aztán-ra nem gondolunk,
csak a mostra.
Talán nincs is aztán,
csak most van.
A most végtelen,
mint a tenger vagy az ég."