Fekete-fehér

Vannak napok amikor az ember csak fekete-fehéren látja a világot. Ez a kép is áldozatául esett ennek a napnak.

Felhasználtam:

Template 5 crack by Miss Bubble

(Már most tudom, hogy ezzel a fotóval, kevésbé borús pillanatomban, fogok még játszani.)

Mócos

Vegyes érzésekkel teli, mikor az ember rádöbben a gyereke milyen nagy már. No nem csak fizikailag, (mai napig megdöbbenek mindig, mikor a 2 gyerekkel sétálva, egy üzlet kirakatának üvegébe meglátom magunkat. Hol voltam eddig? észre se vettem mekkorák már). Nagyfiam Máté (más néven Móci, Mócika, Mócos, Mócoska…) a 9 évével mindig is egy kis felnőtt volt. Sokszor mosolygok magunkon, olyan mintha fordított szerepet játszanánk. Igazi pasi agya van, térképpel a fejében. Ő az én GPS-em, mondja merre kell menni a kocsival (igaz az irányokat még mindig téveszti, de ezzel még mókásabb), Ő vezet vissza engem a parkolóba a kocsihoz (én próbáltam mindenféle technikát, de így is képtelen vagyok megjegyezni hol parkoltam).

Ma römiztem Vele. Már nem a Mikiegeres kártyával, igazi 2 paklis játszma! Nem vagyok ugyan profi kártyajátékos, de nagyon össze kellett szednem magam. És így sem tudtam nyerni!

Ez a fotó szintén Jesolos emlék (lassan a végére érek, ami külön öröm, annyi jó kép készült azóta, amihez nem merek hozzányúlni, mert juszt is végre végigcsinálok valamit és csak meglesz az a fotókönyv). Sajnálom, hogy nem a kajak tábor után készült a fénykép az azóta megdaliásodott testéről

Felhasználtam:

papírok: Frosted04, 01, 06, 11 by Michele Coleman

Egyszer ebből, ha "felnövök", csinálok sablont is! Addig lesem a  nagyokat hogyan is kell az ilyet csinálni.

Cuki

Úgy belejöttem ebbe a liftelésbe, hogy saját magamat lifteltem. Na jó ez így nagyképűen hangzik, egyszerűen nem tudtam szabadulni az elrendezéstől. Szamó pedig olyan cuki ezen a fotón, hogy végig vigyorogtam én is közben.

Felhasználtam:

Bent foto frame by Gunhild

pöfeteg ecset (a neve miatt próbáltam ki)

Festett maszk

Tudom megint gyerekes, de nem tehet róla, én ilyen vagyok. Nagyon lelkes! Köszönet mindenkinek akitől dícséretet kaptam, bátorítást, köszönet a rendszeres olvasóknak! Nekem ez sokat jelent! No és hát a csúcsa csúcson; minden héten a kihívást követően a Cewén alig várom, hogy a Krissz mire fog tanítani. Ezen a héten, a festett maszk csínyát-bínyát tanította, az ÉN oldalam kapcsán! Annnyira jó érzés!

Hasonlóan csináltam én is, mint Krissz mutatta. A képből kivágott alak alá eleve színes pacát tettem, majd maszkoltam, úgy hogy a paca szélei kilógjanak. Én nem vagyok olyan ügyes mint Krissz, és szeretem ha a kép is néhol áttetsző. Ha az alatta lévő réteg világos, viszkóz (vizes) ecsettel vagy radírral alakított paca, akkor az egész olyan sejtelmes lesz. Ahol szeretném jobban kiemelni a kép részletét, ott sötétebb, keményebb ecsettel, vagy többször átszínezem a maszkot, pacát. Sőt, új rétegen a már meglévő maszk-paca fölé is lehet ám színezni, aztán maszkolni. Jó móka!

Minimál

Borúra, derű; ez a nap tökéletes: gyerekek jól vannak, süt a nap, párom itthon, frissen fodrászolt frizurával, ülök a szabadnapomon a kanapén itthon! Kell ennél több?
Jesolo folytatásaképp tegnap éjszaka készült oldal igen minimalista stílusú lett (már ha egyáltalán rá lehet húzni kreációmra bármi kategóriát). Az egyetlen elem amit már csak kényszerből ugyan, de rátettem a kedvelt lelőhelyemről való Gunhild Storeide frreebie rengetegéből. Ó meg a napocska, Ancsikának köszönhetően (még szerencse, hogy a mentett nevében ez az info eleve benne van hogy, kinek a tulajdona, egyébként esélyem se lenne megköszönni így virtuálisan sem. A rendszerezés terén (is) sokat kell tanulnom).

Felhasználva:
Ancsika nap by Ancsika
Little tag2c by Gunhild Storeide

Aztán gondoltam, szerencsétlen fotókönyvem milyen színtelen lesz így; úgy hogy „gyorsan” egy színesebb oldal született Horváth család tiszteletére, akikkel együtt nyaraltunk. A képek plasztikázására (télről maradt pocak eltüntetése), már rég sor került tulajdonosa kérésére.
.

Felhasználva:

retrodiva_paper-3 by Tangled in Roses
dreamingspring_elements19; 18 by Icka

Az élet kihívása

Már jönnek a próbára tevő hétköznapi kihívásai az életnek (de én itt vagyok, nem hagyom magam eltérülni). Szamót megint ledöntötte a cukor érzékenysége (naná, tegnap anyósnál volt), megy a hasa, hőemelkedése van. Mócosom meg a 9 évével teszi próbára az idegeimet. No és persze apa vidéken. Szuper. Juszt is jó napunk lesz!

Tegnap este kreált oldalam, Jesolo fotó-füzethez.

Felhasználtam:

3pp_happiness_paper_2 by treepaperpeonies
3pp_happiness_heart by treepaperpeonies

A kép, szintén a Jesolo sorozat egyike. Összesen 3 fotó készült rólam (mint rendesen). Barátnőm és 10 éves lánya, igazi csajszik, és olyan jó volt nekem is picit ismét annak lenni. Hiába 3 fiú mellett én magam is kicsit pasisodom.

Újbóli nekifutás

No hát sejtettem én, hogy nem fog ez a "minden nap egy kicsit írok ide" dolog összejönni. Miért is gondoltam, hogy alkalmas vagyok rá, magam se tudom. A rendszeres dolgok kontra személyiségem, mint tűz és víz (anyukám 13 évvel ezelött az esküvőnkön, így utólag bevallotta, nem gondolta, hogy valóban alkalmas vagyok a házas életre, vagy valaha is az leszek).

A vicces ráadásul a dologba, hogy azóta ám minden nap olvasom a kedvenc scrap oldalaimat, és ha a tulajdonos nem ír napi szinten, csalódok, rosszul esik. Már csak magammal szemben kéne ilyen kritikusnak lennem. :)

Szumma-szummárom újból nekifutok, talán egyre ritkásabb lesz az ilyen alkotói csend.

Azóta voltunk sok helyen, több.közt Jesoloba. Barátokkal, gyerekekkel, homok, napsütés, üzletek, séták... csuda jó volt! Készül a fotokönyv, ill. füzet a halom fényképből, egy pár oldal ízelitőleg:

Ez utóbbi igazából a Cewe kihívására készült, adta magát a hajó színe.