Kronológiai sorrendben: egy szuper nyarat tudhatunk magunkénak, nemcsak a Srácok részéről, de mi szülők is nagyon élveztük Párommal. Gyerekek jöttek-mentek, és mégsem volt zsivajtól hangos a ház. Feltöltődés volt a társaságuk, jókat beszélgettünk, társasoztunk, kirándultunk. Hiába már nagyok! De ugyebár semmi sem tarthat örökké, becsöngettek, jöttek ismét a kötelességek, a „siess elkésünk”, „anyám, ennyi házi van?”, „csináld már, ne álmodozz”, „igyekezz”, … mondatok ismét előjöttek. Így született ez az oldal:
Aztán a nyár alatt kisimult idegszálaim kezdtek összekuszálódni ismét, kezdtem bizonytalan lenni, hogy hogyan találom meg az egyensúlyt az „ostorozás” és a „hagyni a gyereket, hogy gyerek lehessen”, hiszen ha nem most, akkor mikor két véglet között? Merengtem, mennyire könnyű volt mikor még picikék voltak. Pedig akkor mennyire sajnáltam magam, hogy milyen nehéz egy, (bocs két) kisgyerekkel. (gyanítom, hogy ezt az időszakot amit most katasztrófának élem meg, szintúgy szentimentális révületben fogom felidézni úgy 5-10 év múlva).
Szöveg: Kétségek és bizonytalanság.
Erről nem szólt a fáma mikor tervezi az ember, hogy szülő lesz.
Folyamatosan törnek elő ezek az érzések, hol erősebben, hol múló félben.
Mikor csinálom jól? Erőltessem vagy ne?
Mi lesz Belőle ha nagy lesz?
Jól csinálom és nem ártok vele ha így vagy úgy döntök?
Elég „csupán” a szeretet?
Odáig fajult a dolog, hogy teljesen magam alatt lettem. Az iskolarendszer a képembe gyűrte idén is, hogy két nem átlagos gyermekem van, akik minden csak nem kockák. Ha nem jártunk volna számtalanszor a Nevelési tanácsadóba, és ott nem nyugtatnak meg a pszichológusok, hogy semmi baj nincs velük, leszámítva és kiszámítva az inteligenciájuk átlag feletti hányadát, bizony én magam is elbizonytalanodnék az Iskola állásfoglalása, hozzáállása kapcsán. Anyukám volt aki kétségbeesésemre felolvasott egy részletet Popper Péter Hazugság nélkül című könyvéből:
„Az indrusztriális pedagógiai futószalagként működik, a futószalagra 6 éves korában amikor szalagérett, ráállítják a gyereket, és minden tanórán rászerelnek, egy kis többlet tudást történelemből, irodalomból, fizikából, matematikából stb... 18 éve múlva, mint diplomás álértelmiségi, lelép a futószalagról. Jogász, orvos, mérnök lett belőle. Jó gyerek az, aki megadóan hagyja hogy a tudás elemeket fokozatosan rászereljék. Rossz aki ágál, vagy számára túl lassú, vagy túl gyors a futószalag sebessége. Ezeket mint lelki betegeket pszichológushoz, pszichiáterhez, nevelési tanácsadóba kell küldeni. E sivárság van üdítő kísérletezők az úgynevezett alternatív pedagógusok. Ez a jelen.”
„Az indrusztriális pedagógiai futószalagként működik, a futószalagra 6 éves korában amikor szalagérett, ráállítják a gyereket, és minden tanórán rászerelnek, egy kis többlet tudást történelemből, irodalomból, fizikából, matematikából stb... 18 éve múlva, mint diplomás álértelmiségi, lelép a futószalagról. Jogász, orvos, mérnök lett belőle. Jó gyerek az, aki megadóan hagyja hogy a tudás elemeket fokozatosan rászereljék. Rossz aki ágál, vagy számára túl lassú, vagy túl gyors a futószalag sebessége. Ezeket mint lelki betegeket pszichológushoz, pszichiáterhez, nevelési tanácsadóba kell küldeni. E sivárság van üdítő kísérletezők az úgynevezett alternatív pedagógusok. Ez a jelen.”
(Az már megintcsak egy másik nagy szívfájdalmam, hogy anyagi jólét kellene ahhoz, hogy alternatív iskolába, alternatív pedagógusokhoz kerülhessenek a Gyerekeim, ahol nem letörik szarvaikat azzal, hogy a hiányosságaikat hajtogatva, közben tehetségüket elnyomni igyekezve "kockásítják" Őket.)
Ez, a mára mantrává vált Popper idézet került az oldalamra:
Egy kéz lenyúlva, megsimizve búskomor fejemet, eme oldalt kiemelték a Finger Pointing blogon. De ha még mindig úgy éreztem volna, hogy ez számomra nem elég megerősítés, az a megtiszteltetés ért, hogy az Oscrap galériájából szintén kiemelték az oldalt, sőt a héten mint liftelendő inspirációs oldal lett Anna Aspnes galériájában ITT. Ha Anna cuccaival liftelik (bármi kiragadható az oldalról, legyen az színvilág, motívum, elrendezés …) akkor egy sorsoláson vesz részt az ember, ahol 5$ a nyeremény Anna polcáról! (már tudom, hogy magamat fogom liftelni a héten :))
Aztán ugyan lebetegedtem (bizonyítván, hogy a betegségek szinte mindig pszichés eredetűek), kaptam még plussz feltöltődési lehetőséget. Egy hétvége uncsitesómék társaságában (Toni), és a Cewe nagy csapatával egy estébe nyúló találka!
Ráadásul Krisssz minden teketóriázás nélkül kölcsönadta és kedvemre élvezkedhettem a fényképezőgépével! Hogy ez utóbbi számomra milyen élvezetet jelentett, azt csak 18 éven felüli karika kihelyezése mellett tudnám elmondani. :) azért készítettem saját (incifinci buta géppel is) fotókat, amiket ITT tudsz megnézni.
Köszönöm Krisssz és Lányok hogy vagytok,
és hogy egy ilyen csapat tagja lehetek!
