Lehet, hogy túl misztifikálok, bonyolítok dolgokat, vagy apróságból csinálok elefántot. De, maga a tény, hogy családostul el kell indulni valahova: egy merő téboly. Már kvázi az sem egyszerű, hogy napi szinten az iskolába eljussanak csemetéim. Arról nem is beszélve, ha vendégségbe vagy kirándulni megyünk, ne adj Isten utazunk valahova. Mindig, mindhárman, felhúzott szemöldökkel néznek rám, mikor ódzkodok kimozdulni itthonról. Persze a helyzet egyre jobb, hisz már egyedül öltözködnek (már ha hajlandóak felvenni amit én kikészítettem a nagyságos uraknak), és egyedül szálnak be a kocsiba, persze ha lemeccsezték ki hol ül (na jó, a párom ebben a harcban nem vesz részt). Azért tudom ám, hogy nem reménytelen a dolog, hisz a mai napig, mikor indulás előtt becsatolom a biztonsági övet és megkérdezem – Be vagytok kötve? – eszembe jut az időszak mikor a: 2-3 éves Mátét beemelem tonnáival együtt a kocsiba, közben leoperálom alóla a kismotort, aztán átmegyek a másik oldalra, Szamót ki a babakocsiból, babyhordóba be, bekötöm őt is, babakocsit összecsukni, beemelni a csomagtartóba, kismotort nem az út szélén felejteni, azt is bepasszírozni még valahogy hátulra és megpróbálni a csomagtartót úgy becsukni, hogy ne nyíljon ki út közben. Mennyivel egyszerűbb most. Ilyenkor mosolygok magamba.

Felhasznááltam:
ArtsyBlendz Snow Paperie, ArtPlay Palette No 8, AASPN_ArtsyBlendzSquash by Anna Aspnes
Nem kicsit vagyok szétszórt, már az előző bejegyzésemből is kimaradt: Timo több készletét nyugdíjazza, mégpedig igen kedvező áron. Mindössze 10 $ együtt:
Ó és az új blogrucim! No az átmeneti. Történt ugyanis, hogy kiválasztva a nekem tetsző blog template-et, bevonultam a próbafülkében, és úgy átvariáltam, (egy kis HTML kód szerkesztés itt, egy kicsi ott), hogy attól tartva nem mehetek ki emberek közé, kénytelen voltam egy kompromisszum ruházatot felvenni. :)