Manócska

Bár próbálok tudatos lenni, és kisebbik fiamat ugyebár nem kicsinek tekinteni, de egy-egy régi kép rátalálásakor előtör belőlem: Ő az én Manócskám! Próbálkoztam én Óriásom-nak hívni, (mert ugyebár okosok szerint a kimondott szónak hatalma van), de nem ment. nem tetszett Neki (sem). Kikérte magának. Így megbeszéltük, hogy ha már túlnő engem is, és apuka lesz, akkor is Ő, "anya pici Manócskája" lesz.

Mivel elég szétszórt és trehány vagyok, legalább ide jegyzem fel magamnak ennek a hétnek a mondásait:

• Szamóval gesztenyét gyűjtöttünk, ami pár nap elteltével kiszáradt, behorpadt. Jön oda hozzám, mutatja: -Látod anya, megzsibbadt szegény geszti!
• Örökletesen Ő is diszlexiás, B és D betű neki egykutya, találomra mondja (rendszerint nem talál). Külön 1 oldal B betűs, és D betűs szavakat kellett gyakorlás képen leírnia, majd a tankönyvéből szavakat lemásolni, és betűzni. Önnálóságra nevelésképp, ez utóbbit már egyedül csinálta. A legutolsó szónál, kiabál nekem: - Anya gyere már ide, lebetűzöm én ezt a szót, de ennek nincs semmi értelme. Nem értem. Mi az a DOBZA? (természetesen bodza volt) Ennyit a gyakorlásról.

Felhasználta Anna Aspnes-től: 

papír: ArtPlayPalette4_ Paper3,

ecsetek: ArtPlayBrushSet4, MagicFlares3_7,

maszk: HPFotoBlendzCM1_3,

notesz: ArtPlayPalette4_ Border