Van még egy

Rengeteg elméletem volt a gyereknevelésről még mielőtt anya lettem. Sőt, határozott és megingathatatlan elvek birtokában vártam is, hogy a világnak bebizonyítsam, nálamnál magabiztosabb szülő nincs kerek egy határon. Ugyan első próbatételem után elméleteim nagyja dugábadölt és már egyáltalán nem volt szándékomban a világnak bizonygatni; de egy dolog azonban továbbra is a legfontosabb maradt: csemetéim egészsége és testi épségének megőrzése. Még szerencse, hogy a gyerek életkorával egyenes arányban nő a szülői leleményesség. Ugyan a lépcső tetejéről a védőrács már leszerelésre került (most a másik irányban funkcionál, mert a négylábú nem tudja meddig az addig), és a fikusz cserepéről a nejlonharisnya is lekerült, de a gyerekorvos a gyorshívóba beprogramozva, ügyeletek listája hűtőre kitűzve, és az érvek listája megsokszorozódva. No és idegrendszerünk megedződve. Hisszük mi legalábbis.
Pár hónappal ezelőtt az iskolában papírlámpást készítettünk mindkét porontyomnak, amibe elemlámpát tettünk láng gyanánt. Kisebbikem, már akkor ötletelt, hogy milyen jó, majd a gyertyát bele tudjuk rakni. Csírájában elcsípve eme remek, de a veszélyes kategóriába sorolt lehetőséget, felhívtam figyelmét a papír és a tűz viszonyára, továbbá, hogy ő az én méhemnek gyümölcse és a plusz 3 évtized lauf feljogosít a ténymegállapításra. Érdekelte? Naná, hogy nem. Addig fajult a dolog, míg pár héttel ezelőtt egy szép estén idegszálaim eddig és ne tovább, elpattantak és a vizuális síkban bízva, fogtam ominózus papírlámpást, teamécsest és gyújtószerszámot, egy vödör vizet és az előzőleg elkobzott fa kardot (kettőt egy csapásra elven) és kimasíroztam felszerelésemmel a kertbe. Gyerek a teraszüvegre cuppanva leste,ki győz? Az ujjam megperzselődött, de mécses bekerült a helyére, lámpás a kardra felfűzve. Elkezdtem eme világító eszközt lóbálni. Kicsit. Aztán nagyon. Majd pörgettem. Az ég világon semmi nem történt. Meglátva az ablak túloldalán a kaján vigyort, megindultam befelé, vödörből a víz ráloccsant a lábamra, így cuppanós léptekkel végigszáguldottam a nappalin, és egyenest a kandalló tüzébe vágtam bele dühömbe azt a fizikával dacoló lámpást, ami persze azonnal lángra kapott. - Na ugye! – Kiáltottam bőszen. Aztán ránéztem a zöld szempárra. Csalódottan és döbbenten nézte a tüzet. Elszégyelltem magam, hogy megfosztottam őt egy csata győzelmének érzésétől, akinek megint letörték a szarvait, ami tudom, hogy újra nő, de fájdalmas érzés. Csendben maradtam, és leguggolva az ő világába, az ölembe vettem. Egy perc mozdulatlanság után rámnézett pajkosan csillogó szemekkel, és megszólalt: - Ne szomorkodj anya. Van MÉG EGY lámpásunk!

Az oldalam TIMO Imagination_paper 01 kitjével, és az új photomaszk-jával készült, ami az 5 darab maszkból álló Grunge photo mask pack No1 nevet viseli, és a mai napon jelent meg a ScrapBird boltjában!