2011. január 20., csütörtök

Van még egy

Rengeteg elméletem volt a gyereknevelésről még mielőtt anya lettem. Sőt, határozott és megingathatatlan elvek birtokában vártam is, hogy a világnak bebizonyítsam, nálamnál magabiztosabb szülő nincs kerek egy határon. Ugyan első próbatételem után elméleteim nagyja dugábadölt és már egyáltalán nem volt szándékomban a világnak bizonygatni; de egy dolog azonban továbbra is a legfontosabb maradt: csemetéim egészsége és testi épségének megőrzése. Még szerencse, hogy a gyerek életkorával egyenes arányban nő a szülői leleményesség. Ugyan a lépcső tetejéről a védőrács már leszerelésre került (most a másik irányban funkcionál, mert a négylábú nem tudja meddig az addig), és a fikusz cserepéről a nejlonharisnya is lekerült, de a gyerekorvos a gyorshívóba beprogramozva, ügyeletek listája hűtőre kitűzve, és az érvek listája megsokszorozódva. No és idegrendszerünk megedződve. Hisszük mi legalábbis.
Pár hónappal ezelőtt az iskolában papírlámpást készítettünk mindkét porontyomnak, amibe elemlámpát tettünk láng gyanánt. Kisebbikem, már akkor ötletelt, hogy milyen jó, majd a gyertyát bele tudjuk rakni. Csírájában elcsípve eme remek, de a veszélyes kategóriába sorolt lehetőséget, felhívtam figyelmét a papír és a tűz viszonyára, továbbá, hogy ő az én méhemnek gyümölcse és a plusz 3 évtized lauf feljogosít a ténymegállapításra. Érdekelte? Naná, hogy nem. Addig fajult a dolog, míg pár héttel ezelőtt egy szép estén idegszálaim eddig és ne tovább, elpattantak és a vizuális síkban bízva, fogtam ominózus papírlámpást, teamécsest és gyújtószerszámot, egy vödör vizet és az előzőleg elkobzott fa kardot (kettőt egy csapásra elven) és kimasíroztam felszerelésemmel a kertbe. Gyerek a teraszüvegre cuppanva leste,ki győz? Az ujjam megperzselődött, de mécses bekerült a helyére, lámpás a kardra felfűzve. Elkezdtem eme világító eszközt lóbálni. Kicsit. Aztán nagyon. Majd pörgettem. Az ég világon semmi nem történt. Meglátva az ablak túloldalán a kaján vigyort, megindultam befelé, vödörből a víz ráloccsant a lábamra, így cuppanós léptekkel végigszáguldottam a nappalin, és egyenest a kandalló tüzébe vágtam bele dühömbe azt a fizikával dacoló lámpást, ami persze azonnal lángra kapott. - Na ugye! – Kiáltottam bőszen. Aztán ránéztem a zöld szempárra. Csalódottan és döbbenten nézte a tüzet. Elszégyelltem magam, hogy megfosztottam őt egy csata győzelmének érzésétől, akinek megint letörték a szarvait, ami tudom, hogy újra nő, de fájdalmas érzés. Csendben maradtam, és leguggolva az ő világába, az ölembe vettem. Egy perc mozdulatlanság után rámnézett pajkosan csillogó szemekkel, és megszólalt: - Ne szomorkodj anya. Van MÉG EGY lámpásunk!

Az oldalam TIMO Imagination_paper 01 kitjével, és az új photomaszk-jával készült, ami az 5 darab maszkból álló Grunge photo mask pack No1 nevet viseli, és a mai napon jelent meg a ScrapBird boltjában!

10 megjegyzés:

Eszter(beszteri) írta...

na, azért te se panaszkodhatsz sztorimesélés szempontjából, stílusod van neked is ám! :) És ez a fotó, valami csúcs!!!!!! :)

Joe bácsi írta...

:) Aranyos történet, tanulságos sztori!

icka írta...

köszi, hogy leírtad a sztorit, nagyon édes!
na nekem is voltak elveim a nevelésről... feledésbe merült a zöme, főleg már a második gyereknél, de nem látok nagy különbséget :)))))))
szuper jó a fotó Szamóról és az oldal is!

krisssz írta...

A történet fantasztikus, és ahogy leírtad, az is.Egyébként az oldalon lenne a helye, hogy az utókor is olvashassa.
Az elveket meg nyugodt szívvel lehet néha módosítani. Az alapelvek, úm. szeretet és hasonlók, úgysem változnak.

kreatívhit írta...

A gyerekekben ez az azonnali újrakezdési energia valami csodálatos.Szép hétvégét nektek.

pufiindian írta...

Hát ez nagyon aranyos kis történet,magam elé tudom képzelni, ahogy tekered a lámpást körbe-körbe. Nem könnyű megőrizni az embernek a tekintélyét. Még szerencse, hogy a gyerekek ilyen kis intelligensek.
Az oldalad pedig gyönyörű !

Unknown írta...

Muhahaha! Nálam senki nem tudott jobban gyereket nevelni, amíg nem voltam szülő... Azóta csak pislogok időnként. Az oldalad gyönyörű, a sztori halálos! :)

Toni írta...

Kész vagyok csajszi! Látom a gyerkőc kaján vigyorát, meg a Te szikár igyekezetedet! Ezen még ha nem haragszol napokig röhögök! :) Nálam csak pár alaptézis volt, úgy mint: nem rakok cumit a gyerek szájába, nem alszik mellettünk, ... szerinted?! Dönörű a srác a dönörű oldaladon!

Secima írta...

Ez micsoda történet volt! Az oldalad nagyon klassz lett, mint mindig. Jó ez a maszk nagyon. :) Na, és az a szempár! :)

erzsocica írta...

Hát ez tanulságos történet. Viszont a vége igencsak csattanósra sikeredett!
A fotó nagyon szuper( mint mindig), klasszul összejönnek a maszkkal!
A másik lámpással végül is mi lett???

Megjegyzés küldése