Tegnapi lámpáskészítés

Tanév közben több alkalommal is szoktam az iskolába kézműves foglalkozást tartani. Fontosnak tartom, hogy teret engedjen az ember a kreativitásnak, mindkét agyféltekét használja, bármennyi idős is! Éppen ezért ezek a foglalkozások szülőkkel együtt vannak megtartva, együtt alkotnak a gyerekek anyuval-apuval-nagyikkal, épp ki az aki a családban ráér. És általában ráér valaki leülni legalább az iskolába a gyerekével vágni-ragasztani-rajzolni … Sokan bevallották, ők ügyetlennek tartják magukat, nincs bátorságuk leülni a gyerekkel együtt, de itt „nálam” élvezik mindketten. Fantasztikus érzés, mikor látom a büszke arcokat mikor kész a nagy mű! És nem csak a gyerekek, de a felnőttek is sziporkáznak, kérik, hogy gyakrabban legyen ilyen foglalkozás. Tegnap Márton napi lámpás készítés volt. Minden osztályban van ilyenkor, egyszer egy évben, ilyen foglalkozás, szülőkkel együtt. Így ugyan csak a lámpás prototípusát készítettem el én, de a levezénylése a foglalkozásnak szokáshoz híven az én feladatom volt. Negyedikes osztályfőnök még október elején kijelentette „stip-stop nálunk leszel”. Nem is volt ezzel baj, 4 éve így volt ez mindig, csak ugyebár van egy 2.osztályos gyerekem is, belőlem meg csak egy. Apa vidéken, nagyik „messze”. Szamóval próbáltam egyezkedni, hogy úgy is ismer mindenkit a negyedikbe, jöjjön át, Móci, én is ott leszünk. Na a végén valóban átjött (persze ez közel se volt ilyen egyszerű folyamat, hogy térben és időben egy helyen legyünk mindhárman). Gyerekeim szeretik is meg nem is ezekeket az anya tartja kézműves órákat. Szerencsétlenek semmi előnyük nincs abból, hogy vérrokonok vagyunk. A Rita név ilyenkor vagy 50x hangzik el, rohangálok, magasba emelt kézzel mutogatom hogy csinálják … Rendes, megértő csemetéim vannak.
Ja fotózok is ilyenkor, aztán az osztály-ok blogjára feltöltöm a képeket, hogy mindenki láthassa az alkotás folyamatát. Ez a lámpásos dolog azért is macerás nekem, mert ilyenkor a most másodikosokról mindenkiről egyenként készítek fotót a lámpájával együtt is. Így nyomon követhető, ki mennyit változott pontosan 1 év alatt. (Na meg tanító néninek jó kis fotókönyv készülhet majd negyedikbe). Száz szónak is egy a vége energiám nem marad most oldalt készíteni.

Nagy munkában mindenki

És az iskola körüli felvonulás. (Szerencse, hogy nem hangos kép, így a kísérő ének szerű valami nincs dokumentálva.)

Szép hétvégét mindenkinek!