2010. október 4., hétfő

A póráz két végén + meglepi Katától

Mókás dolog kutyásnak lenni. Különcség, egy állapot, egyfajta hovatartozás, szerelem. Tudjatok róla nem kutyások,
• ha látsz 2 kutyást beszélgetni, a legritkább esetben A kutyáról beszélünk.
• Szerelemnek nevezem, mert elfogadjuk, a legszebbnek, a legjobbnak látjuk a sajátunkat.
• Nem utolsó sorban pedig egyre többen terjesztjük, hogy a zacskót igenis KELL használni!
Ez utóbbiról egy vicces történet: a minap hármasban voltunk kirándulni egy közeli erdőben. Mikor láttam, hogy a dolog elvégeztetett, indultam a bozótba zacsival a kezembe az én dolgomra, hogy fölszedjem. Csabi nagy kuncogás közepette megkérdezte, "a vaddisznóiét is fölszedem és viszem a kocsival haza?" Na igen, ha berögzül az emberbe valami akkor automatikusan csinálja gondolkodás nélkül. Egyébként igaz a külvárosnak számító Budafokon lakunk, de itt az utcai szemetes igen ritka. Persze ez nem mentség azon kutyások számára, akik (valóban felháborító módon) tudomást nem véve kutyájuk piszkáról ott hagyják! Nagyon haragszom rájuk, hiába vagyok én is kutyás, de miattuk utálják sokan a négylábúkat.

Miközben Szamó ma ezt a képet készítette (persze nem csak ezt, vagy 20 autóról is készült sztárfotó), jött Kata mail-je, hogy mivel részt vettem a játékában, az Art of Nature készletet letölthetem! Ez igazi inspiráció volt, hogy ne lustálkodjak! Fantasztikus színek és apróságok, amikkel én mindig ugyan bajban vagyok, de ez most nem okozott fejtörést, sity-suty! Így kivételesen rólam, magamról is született oldal:


Felhasználtam és ezúton is KÖSZÖNET érte:
Art of Nature by Rainbow Design

1 megjegyzés:

Eszter(beszteri) írta...

és ráadásul micsoda oldal!!!! :)
örülök, hogy te is "zacsis" vagy. :D én imádom a négylábúakat, viszont utálom, amikor a gyerekek belelépnek egy-egy otthagyott "piszokba". és ilyenkor rettentő mérges tudok lenni. na, nem a kutyára! hanem a gazdájára, aki nincs tekintettel másokra... :(

Megjegyzés küldése