Véletlenek

Vannak dolgok, amikben hiszek. Még mielőtt bármiféle fanatikus nézet követése, hirdetése, vagy vallásos hangulatkeltés miatt megköveznének, szó sincs ilyenről! Bár szeretnék Hinni, tisztelem és irigylem, akiknek ez a tartás megadatott az élethez! Az én hitem kezdete és vége csupán, a: „nincsenek véletlenek”. Mindennek meg van az oka, a miértje, csak úgy gondolom buták és kicsik vagyunk és nem értjük meg azt. (Na jó, nem beszélek többes számban, hiszen ez az én nézetem.) Ebbe beletartozik az is, hogy nem véletlen, hogy kivel hoz össze a sors, akár kollégaként, párkapcsolatban vagy pl.: itt az éteren keresztül. Eszter, Juma, Krisssz … és még sorolhatnám az embereket; igen embereket és nem oldalakat. A gondolataikat, a mondandójukat, az alkotásaikat, mind, mind üzenetként fogom fel, hiszem mindenből és mindenkitől tanulunk valamit! És itt már rég nem technikai scrap dolgokról van szó!

Így vallom, az se véletlen, hogy Csabi lett az életem párja (na, az egy másik vicces történet, hogy miért is ), vagy hogy Máté lett az első szülött gyerekem, hogy aztán elvetéltem, majd ajándékként Peti érkezett. Minden nap tanulok Tőlük valamit. Róluk, magamról, a világról. Ó, és még mennyit fogok! Butának születtem, de legalább nyitott vagyok.

 

Tavaly készült a fotó a repülőn, felszállás előtt Velencében.

 Akkor repültek a gyerekek először. Álltaluk mi is újra élhettük ezt a rég elfeledett élményt!