Mikor kislány voltam, panaszkodtam anyukámnak, hogy az én életemben nem történik az ég világon semmi. Nagymamám ugyanis, mindig mesélt a régmúlt időkről, érdekesebbnél érdekesebb történeteket. Nagy élmény volt az Ő szájából hallani a történelmet! Aztán, ahogy teltek az évek, ezek a mesék kezdtek unalmasak, sokadszorra hallottak lenni. Kívülről fújtam őket. Mígnem eljött az idő, és soha többet nem mesélte a történeteket. Egy darabig élénken éltek bennem a „mesék”, de ahogy teltek az évek, úgy felejtettem el őket. Az én gyerekeim nem kerülnek ilyen szomorú helyzetbe, hisz anyjuknak itt a srapbook:
Felhasználtam:
Posied kit by Vinnie Pearce Designs;
Templete pack 01 by Doodle Designs
Szép napot kívánok Nektek! :)
4 megjegyzés:
Erre (is) jó a szkrepp... Megőrizni azokat a pillanatokat, amiket lehet, elfelejtenénk. Mert rohanósak a hétköznapok és lassan az ünnepek is... Szép lett az oldalad!
Ez a szegény Vili pom olyan kis csufi, mint az apja...de ötletes, hogy megörökítetted ezt a kis történelmet. Én mindig attól félek, hogy a MI történelmünk sikkad el, a családomé. AZt akarom, hogy az ükükükükükunokáim is lássák, milyen cuki volt a kisfiam, az ő üküküknagyapjuk kispöcsi korában :)))))
Vilmos azért szerintem egy kicsit szebb mint a papa! Igen a családi történelmet kevesebben örökítik meg mint egy ilyen királyi esküvőt! Szépséges oldal! :)
Nem egyszer rivok, hogy a mama nem scrapbookolt, vagy nem volt legalább egy diktafonom, amivel megörökíthettem volna a történeteit. Gyönyörű az oldalad, nekem nagy királylányom vagy!
Megjegyzés küldése