Magam előtt se mertem bevallani, hogy világ életemben nem voltam jóban a Húsvéttal. Először is, anno kizárólag tejbevonós csoki nyuszit kaptam, amit utáltam és rendszerint nagypapámnak adtam oda, hogy egye meg nyugodtan Ő. Másodsorban ott voltak a locsolók. Jöttek a fiúk, álltak zavarban, sután előttem, majd a kezükbe nyomtam a pirost tojást. De én mindig is úgy éreztem, hogy hogy is mondjam, ez olyan „kevés” (a bénáról és büdös végeredményről nem is beszélve). Én fordított helyzetben nem örültem volna egy pingált főtt tojásnak. Kifújtnak sem. (még jó, hogy nem fiúnak születtem) A húsvéthoz való viszonyomnak az a tény se tett jót, miszerint 10 éve jómagam vagyok a nyúl, kvázi beszerzem a csokikat, elrejtem a kertben és tapsolok mikor rálelnek a srácok. De elgondolkodtam, hogy ha ilyen savanyúan folytatom az életem, hogy már a Húsvétban se látok szépet, akkor igazán zsémbes öregasszony válik belőlem. Így kibékülvén a nyúllal, békességet kötöttünk. Szép ez a Húsvét, most még azért mert a gyerekeim örömét látom benne, aztán majd a hagyomány megőrzését, majd pedig azért, mert meghozza végérvényesen a tavaszt! Talán emiatt is lett ilyen zöld ez az oldalam:
Icka alias Doodle Designs pompás nyuszivárós, dokumentálós készlete mai naptóll kapható a Digiridoo boltjában, ITT.
7 megjegyzés:
Fúúúúúúúú, nagyon zsémbes öregasszony lehetek! Soha nem szerettem a locsolkodást, leengedett redőny mögött izgultam, hogy nehogy meghallják, hogy otthon vagyunk! Persze a családdal azért jól elbohóckodunk, de ez elég is! Már szerencsémre el is felejthettem, hogy nálunk hogyan is tojtak a nyulak a fiúknak - érdekes, hogy töröl az ember agya:-))))
Ne félj, emiatt nem leszel zsémbes öregasszony Te sem, főleg, ha ilyen gyönyörű oldalakban dolgozod fel a húsvétot!
Nagyon aranyos oldal lett!
Én sem csípem a húsvétot, a férjem még annyira sem....De a gyerekek ebben is hatással voltak ránk, így 3 éve én megyek Tomival locsolkodni a lányokhoz, apa pedig Mimivel várja a fiúkat.
No a zserbóm minden kellemetlenséget elfelejtet :))!
Vidám húsvétot Nektek!
Olyan aranyosan írod le a visszaemlékezéseid kislánykorodból! :D Hehe, annyira ismerős a szitu! :) Bár én gonoszul, kivártam mindig, hagy nyögjék ki azt a verset, hamár itt vannak! :D Ma már nekem a húsvét egyenlő a várva-várt tavasz kezdettel. Imádom! :DD A tradiciók itt a lakótelepen, szerintem sosem voltak jelen. Esténként annál több részegember, az igen. Húsvétkor a picit illuminált srácok mindig meg akarták locsolni a velünk sétáló Buncit! :DDDD ÓÓÓÓ, nem írok tovább, csinálok egy oldalt belőle! :DD
A két fotód alapból is nagyon szeretem, hátmég így!!! Megszkreppelve! :))
Örülök, hogy kibékültél a nyúllal és nem lesz belőled zsémbes öregasszony. :)
Édes lett az oldalad, aranyosak, ahogy vizsgálgatják a csokinyuszit!
Én szerettem mindig is a húsvétot, olyankor együtt sütöttünk nagymamámmal (aki már nem él sajnos), készülődtünk, tojást festettünk, jöttek vendégek....stb. Most meg mi megyünk mindenhova, hogy Zolcsi meg tudjon locsolni mindenkit, meg lázasan tanulja a versikéjét - ami szerintem nagyon szép. Egyedül a párom nem szereti ezt az ünnepet, mert szegény ilyenkor furikáz minket mindenhova (ugyanis Én is velük tartom, nem szoktam otthon maradni, hozzánk úgysem jön senki).
Végszóként kívánok nektek szép hétvégét és kellemes húsvéti ünnepeket!
Nagyon aranyosak a fotók, szuper lett az oldalad! Húsvét ide vagy oda...
Egy raklapnyi kommentem eltünt a semmibe! Cseppet sem vagyok pipás! Imádom az oldalad, imádom a beszámolódat, imádom a személyiséged varázsát, de mindezt már annyiszor mondtam! szólj, ha unol!
Megjegyzés küldése