2011. március 24., csütörtök

A tanárok réme

Adott egy tündi-bündi gyermek az ő 10 évével. Illedelmes, jó szívű, kedves. Egészen addig amíg össze nem hozza a sors egy picikét lazább gyeplőt tartó pedagógussal. Reléivel érzékeli mindezt, és kihasználva a gyengeséget, megpróbál felülkerekedni a helyzeten. Hiába a sok otthoni beszélgetés, fejmosás, lelki ráhatás, büntetés …, szélmalomharcnak tűnő küzdelem. (Már mint részemről.) Ez ugyan olyan, mint mikor a 6 éves oltásra készültünk: Gondoltam én, most már nagy, megérti ésszel, hogy miért is kell ez; hogy fáj, de nem annyira; meg aztán Micimackó is a könyvben ugyebár kapott oltást, és ő sem hisztizett, kapott színes ragtapaszt rá utána. Megvettük az Ő színes ragtapaszát. Beszélgettünk róla már napokkal előtte. Úgy éreztem igazán felkészülve futunk neki! Elmentünk. Négyen fogtuk le Őt.

Azért nem adom ám fel, nem hiszem, hogy nyomtalanul múlok el az Ő életében, csak lesz előbb vagy utóbb foganatja az én létezésemnek. Kivárom. (csak a környezte is lenne ilyen türelmes mint én)


Felhasználtam:
saját elemek és háttér (ja meg persze a gyerek is saját a beírással együtt:))
 
Szép napot kívánok Mindenkinek!

7 megjegyzés:

szrjudit írta...

Leestem a székről a röhögéstől, ahogy az intőt olvastam!!!!! És hogy erről oldalt csináltál, ez milyen jó már!!!! Na jó, mint szülő nem irigyellek, fogalmam sincs hogy fogok majd megbirkózni az én majdani 6 és 10, és stb. évesemmel. Már most kifog rajtam a mindössze három évével.

kreatívhit írta...

Hab a tortán! Ennyi kell:) Az oldal pedig remek ötlet.

Gólya írta...

Remek oldal lett belőle! :)
Biztosan nem múlsz el nyomtalanul az intelmeiddel...majd 7-8 év múlva röhöghetsz rajtunk, amikor ugyanezeket a köröket fogjuk futni. :)))

treza írta...

No ezt nevezem én "verésutalványnak"...mármint a beírást :)
Biztos vagyok benne, h a 10 évesednél a legfontosabb, legelőkelőbb helyen ülsz, csak még nem tudja ezt kifejezni. Az oldal remekmű!

Juma írta...

Milyen jó annak, akinek van egy "angyalbőrbe bújt" tanárok RÉME:-))))
(Írtam egy jó hosszú bejegyzést, de kacarászás közben megnyomtam valami szaktanár által meg nem tanított billentyűt és az egész elszállt! Pedig nem is zavartam közbeszólásaimmal az órát:-))
Szerintem: változatlanul annyi a dolgunk nekünk anyáknak a világban, hogy szeretettel neveljük a gyerekeinket (ebben minden benne van, amit képesek vagyunk átadni nekik, sőt ők ennél többet is tanulnak tőlünk:-)
Vannak szabályok, amiket meg kell tanulnunk, de ezek nem "környezet-függetlenek", így a betartásuk nem csak tőlünk függ:-)
Légy nyugodt, a szerető-nevelésed nem hiába való! Úgy gondolom, akkor érdemes a mérleget nézegetni, amikor felnőttek lettek a gyerekeink. Hidd el, boldog leszel és nem érzed Magad és az életed hiábavalónak!!!

Imádom az oldalad minden porcikáját (persze legfőképpen azokat a tiszta szemeket, amelyek mosolyognak ránk!!)
Puszi

Puzsi írta...

Nem tudok többet-jobbat-hasznosabbat mondani, mint amit az összes előttem szóló (főleg Margó) elmondott... nincs mit hozzátenni. Az oldalad viszont csúcs, a fényképpel, az intővel, a mindennel...

Toni írta...

Ha megőrülsz sem tudsz változtatni rajta! lehet, hogy nem is baj! Szerencsére sorkatonai szolgálat már nincsen, majd az egyetemen már elmegy a hozzáállása! :)
Bitang jó lett az oldalad, behalok a felhősödésektől, az oldalon tekergő finomságoktól és az angyal-portrétól!

Megjegyzés küldése