Szertartásaim

Az idők folyamán menthetetlenül a szertartások híve lettem. Életem, mindennapjaim kapaszkodópontjai ezek a megszokott mozdulatok, gesztusok, rituálék. Nélkülük elveszettnek érzem magam. Énem részévé váltak, holott mások számára jelentéktelen dolgok csupán. Hisz mindegy például, hogy hogyan készül el egy reggeli tea. De abban a pillanatban, mikor valamiért nincs idő elkészíteni ominózus italt, vagy másvalaki, esetleg figyelmességből elkészíti helyettem, akkor kortyolgatva a szokott nedűt, átfut az agyamon, hogy ennek nem is olyan az íze, és ez nem is az én bögrém … na akkor az már kinőtte magát a csupán egy ital fogalmából. Nem is az íze az ami hiányzik, hanem az annak előtte megelőző mozdulatsor. Ugyan ilyen érzés gyerekeim esti lefektetése. Szertartás, amit ha más végez, akkor az én napomból hiányzik egy olyan fontos dolog, ami hozzám tartozik. Szükségem van rá, hogy feküdjek mellette, csak Rá figyeljek, érezzem az illatát, elmesélje amit még nem tudott napközben elújságolni, élvezzem, hogy végre nem ficánkol mint egy halacska és össze tudunk bújni. Kell hallanom magamat ahogy mondom, hogy Jóéjszakát-szépálmokat-aludjól. Úgy ahogy anyukám is mindig mondta. És ez a szertartás nem csak az én napom nélkülözhetetlen része, hanem nekik is egy kapaszkodópont. Bármi történjen aznap, bármin kapjunk össze, lefeküdni úgy, hogy ne feledjünk minden bút és bánatot, hogy ne biztosítsuk a másikban azt az érzést, hogy szeretjük egymást mindezektől független; mindegyikünk számára fontos momentum lett. Szertartásaim sorában ez a legkedvesebb számomra.

Felhasználtam:

nina_blanchatre2_2 by Ninascrap; ange_clic by ange designs

Mosolygós szép napot kívánok Nektek!