Van a normális ember, meg van a megszállott. Na jó kicsit finomítom a dolgot, tudván, hogy magamat is be kell sorolnom valahova és bizonyos tényezőket számításba véve, az első kategóriába nem férek bele. Így csapó kettő: van az átlagos és a van a hobbyval rendelkező emberfaj. Gondolom én, itt és most, aki olvassa, szintúgy gyors számítást végezve valamelyik csoportba besorolta magát. Jópofa dolog a scrap, a fényképezés, amit szabadidős tevékenységként mívelek, és olykor bevallom nehéz eldönteni, vajon ez valóban csupán a klasszikus hobbyt jelenti-e. Mert ugyebár mit csinál az, akinek nincs ilyen kikapcsolódási eszköze? Tv-t néz, internetezik, jó esetben olvas. Mit látni kívülről ha megítélni szándékozik a mi fajtánkat valaki? Ül a gép előtt, kattintgat, röhög vagy sír. Örömködik ha az ellőtt fotókat nézegeti és elégedetten bazsalyog, ha sikerült valami általa jónak ítélt dolgot összebarkácsolni. Ó és ha tudná gondolati szinten milyen színes képek pörögnek az agyunkban akár napközben gép nélkül, hogy milyen is legyen az oldal, mit is írjak rá, vajon a többi hason szűrő miket alkotott, írt. Aztán persze vannak napok, mikor ez a pörgés lassul, de érzi, hogy valami hiányzik. És a késztetés a zsigereiben ott van, hogy csinálja, de mégse sikerül oldalba foglalni azokat a gondolatokat amiket elképzelt. Nem tudom mással hogy van ez, lehet, hogy csak nálam szokott apátiás és „alkotói válságos” időszakok lenni? Vagy hibásan fogalmaztam a fenti sorokat többes számban és csak én érzek így az általam választott hobby iránt?
Felhasználtam:
FotoBlendz Clipping Masks No 12, AnnaBlendz Basic No 2, MagicFlares No 3 by Anna Aspnes
szöveg: Ragyogó napsütés, tiszta levegő és egy döntés: kirándulunk. Felmentünk a Gellért hegyre, Szamó pont előző héten tanult róla, tablót is készítettünk és előadást tartott az osztály előtt. Az idegenvezető, tehát Ő volt! Tofka nagyon élvezte, frászt hozta a sétálókra, mert boldogság rohamában, mindenkit üdvözölni akart. A hegy tetején megettük apa által csomagolt szeletelt almát, elfoglaltátok az ágyúkat, Szamó majdnem kitörte a lábát, anya fotózott sokat, láttunk rendőrt aki megbüntette a szabálytalanul kanyarodó autóst, egyszóval mindenki megtalálta a számára áhított feltöltődést!
szöveg: Ragyogó napsütés, tiszta levegő és egy döntés: kirándulunk. Felmentünk a Gellért hegyre, Szamó pont előző héten tanult róla, tablót is készítettünk és előadást tartott az osztály előtt. Az idegenvezető, tehát Ő volt! Tofka nagyon élvezte, frászt hozta a sétálókra, mert boldogság rohamában, mindenkit üdvözölni akart. A hegy tetején megettük apa által csomagolt szeletelt almát, elfoglaltátok az ágyúkat, Szamó majdnem kitörte a lábát, anya fotózott sokat, láttunk rendőrt aki megbüntette a szabálytalanul kanyarodó autóst, egyszóval mindenki megtalálta a számára áhított feltöltődést!
Mosolygós hetet kívánok Mindenkinek!
12 megjegyzés:
ó ez a sapkás-szerelmes kép...!!!
igen kedves scraptársam, így vagyunk ezzel mind. újabb technikák, kínlódás, kuka, aztán meg izgatott várakozás, h jött-e komment az oldalunkra. :D
megszállottság ez talán, de ki akar átlagos normális lenni? ;)
klassz fotók!(naná!)
szuper lett az oldal!
én az ágyban szoktam fejben szkreppelni, rakosgatom a dolgokat, írom a kommentet fejben :)
és olyan is volt, hogy kiugrottam az éjszaka közepén az ágyból és meg is csináltam, hogy el ne felejtsem reggelre...ez már azért elég súlyos sztem...
alkotói válság ismerős...de nem csinálok belőle nagy ügyet, megvárom, amíg véget ér :)
köszi, hogy leírtad, nem érzem magányos őrültnek magam :)))))))))))))
Én totálisan így élem az életem, ahogy leírtad, a férjem már megszokta, Petra is megállapította már: 'Anya megint gépezik' :D :D :D
Én reggel a vonaton gyakran inspirálódom, támadnak az ötletek, jegyzetelek, gondolkozok, aztán bejövök dolgozni és egész estig várni kell, hogy leülhessek, néha már majd kiugrok a bőrömből, hogy oda kerüljek végre. :) Pár napja alkotói válságomat élem, van két készlet amivel nem boldogulok (CT), de majd csak átlendülök, tegnap több órás vívódás után megérintett a szele, hogy ráéreztem, de lefeküdtem, mert azért még csak szellő volt, a nagy szelek ébren tartanak bármeddig, na ezzel kapcsolatban már nem olyan megértő a férjem ;), remélem ma már beindulok :D :D :D Tudtam ám eddig is, hogy sorstársak vagyunk, de jó olvasni ;)
Hűű micsoda fotók, egy oldalon!!!! Nagyon tetszik:)
Rita, ezt szuperül megfogalmaztad! Igen, az én gondolataim is a scrap körül járnak, főleg most, hogy újra alkotgatok. És persze, vannak hullámvölgyek is, rövidebb-hosszabb időre, de aztán tényleg jön az érzés, hogy mennyire hiányzik az életemből a scrapbook. Csak várni kell, mert az idő mindent megold:)
Nekem is este jönnek a jó ötletek, amikor már nem vagyok gép közelében:P Majd alig várom, hogy legyen egy kis szabad időm és nekiállhassak:)
Szerintem is valamennyiünkre jellemző gondolatokat fogalmaztál meg, ismerős a végletes lelkesedés és az alkotói válság is. (Ha a férjem nincs otthon, hogy rám szóljon én is hajnalig képes vagyok a gép előtt szöszölni a képeimmel)
Köszönöm szépen lányok a megerősítést! Most már kevésbé érzem magam űrlénynek a Marsról. És ha megengeditek, ezeket a kommenteket időnként az orra alá dugom családtagjaimnak, hogy lássák, nem vagyok orvosi eset. :)
Múlt héten a férjem 3x is éjszakás volt, ilyen még soha nem fordult elő. Mond neked valamit, hogy mindhárom éjjel hajnal 4-5ig szkreppeltem? Senki nem küldött ágyba, és pedig tudtam, hogy 7kor kelni kell.... De megérte. Én asszem már beteges kategóriába sorolom magamat. Eddig nálam még nem volt hullámvölgy, de én nem rég kezdtem. Persze azt tudom, hogy lettek olyan képek, amik nem sikerültek úgy, ahogy szerettem volna, de ihlet, ötlet eddig mindig akadt.
SZupi oldalt dobtál össze ismét!!!
Hát most jót mosolyogtam a napokban akartam egy Gellérthegyen készült ágyún ugrálós képet oldalba passzírozni..De aztán letettem róla mert nem sikerült valami jól a fotó.
A te oldalad viszont jól sikerült.
Szuper oldal, elgondolkoztató felvetések....néha én is túlzásnak tartom amit művelek, pedig egyáltalán nem tartom magam jó scrappesnek. Én is sokat böngészem a blogokat, freebieket gyűjtök és sokszor azon kapom magam, hogy már alszik a család, de én még a gép előtt görnyedek. Annak idején örültem, hogy egyetlen CT tagságomnak vége szakadt, nehéz volt már a megfelelés. Azóta kicsit fellélegeztem, nem keresem a kihívásokat, és már volt két olyan OKC is, amire nem jelentkeztem, mert élvezem ezt az állapotot. Alkotói válság, lehet így is hívni, de én szerencsésnek érzem magam, mert nem csak a scrap van nekem. És ha esetleg itt kifogynék az ötletekből akkor ott a horgolás és a gyöngyfűzés. Gond inkább abból adódik, hogy egyszerre több dolgot is szeretnék csinálni. Karácsony előtt volt egy kis kavar, mert túlvállaltam magam, de most már azon is túlvagyok….
Milyen sokféle technikát használtál ezen az oldalon Rita! :) Nagyon dinamikus és bőven lesz mire emlékeznetek. :) Szuper kis oldal!
Ezért szeretem a scrapbookot. Nálam mindig van egy papírdarab, toll, mert bárhol eszembejuthat bármi, amit majd felfogok használni éjjelente :)) Hétvégén meg a rutin tennivalók közötti időben ülök a gép előtt. :D Klinikai eset :D
Nagyon klassz kis írást fogalmaztál meg, mindnyájan magunkra ismertünk általa. :DD
Igen, nem vitás, hogy a második csoportba tartozom. Nem is tudnám elképzelni, hogy ne legyen gép a közelemben! Meg fotók, meg agyalás, és amikor minden jól összejön, semmi szükség a fejemre, mert az ujjaim közvetítik a belső kikívánkozó énemet:-))
Én még azt is bevállalom, hogy orvosi eset vagyok! De nekem papírom is van róla:-))))
Csodás dolog az oldalaid apró, pici részleteit ízlelgetni és olvasni a kommented!!!!!
Szépen összejöttünk :) Sokan néznek nagyot, értetlenkednek - a férj figura is - hogy képes vagyok beáldozni az iccakámat azért, hogy alkossak! Más meg a tévét nézi szemefolyásáig, akkor most kinek a jobb, kinek a több. Nekem, vagy neki?
Megjegyzés küldése