Hihetetlen mikor az ember rádöbben, hogy nemzedékek tűnnek el. Na jó ez így fellengzősen, semmitmondóan hangzó kijelentés csupán, konkrétabban ember típusokra gondolok, akik körülöttünk élnek, aztán egyszer csak nem. Mint a nagypapám, aki ha kiment az utcára, MINDIG keménykalapot viselt, nyakkendőt hordott, vasalt textilzsebkendőt használt (annak is megvolt a szertartása hogy hogyan), a selyemsála a kabátja alatt pontosan beillesztve, hogy csak annyi látszódjon ami még elegáns, kicsi bajusza volt … Ó és a borotvakrém amit habbá kevert a zománcozott fehér tálkába, aztán „pamaccsal” felvitte az arcára … még érzem az illatát is. (jelentem addig nyúztam a párom, hogy már ő sem használ elektromos borotvát. De pamacsa nincs.) Egyszóval nem volt az én papim olyan különc, sok ilyen úriember volt anno az utcán, más nagypapája is hasonló kiállású volt. És valóban múlt idő, mert eltűnt ez az ember típus, az én gyerekeim már nem is láthattak ilyen bácsit. Az ő papájuk is úriember, de bizony a farmer kertésznadrág, baseball sapka igencsak bejátszik. Ami persze nem baj, csak olyan kicsit szomorkás dolog számomra. Tudom minden korban tűntek el nemzedékek és születtek újjak, ez a természetes, csak amikor rádöbben az ember, hogy ezt észre is veszi! Fú.
Mindezt a Cewe e heti kihívása ébresztette fel bennem: Halottak napja, elmúlás … Na nem mondom, hogy olyan jót tett ez a téma nekem, hisz a szűnni nem akaró melankóliámmal egyébként is nagyon kafa filozofikus gondolatmeneteket meccsezek le magamba, de kihagyni nem akartam. Papikámat választottam, talán mert Ő költözött fel először, Rá tudok már, nem csak fájdalommal gondolni. A Tőle kapott szeretetcsomagot mai napig őrzöm, és táplálkozom belőle!
Felhasználtam:
File tabs, Neutral papers 6 colours, Notes part 2, Neutral zigzag stitches, Worn alpha signs, Worn paper overlay grungy, Staple rust by Gunhild;
vintage_frame1 by Krisssz
(na lehet, hogy az ilyen hosszú felsorolás elkerülése végett nem szoktam én pakolni az oldalaimra. De ez most jól esett.)
2 megjegyzés:
Jól éreztem itt magam:-) Annyira tökéletesen jellemezted ezt a bizonyos embertípust, akik közé Nagypapád is tartozott! ... és az utolsó felirattól kezdve, már csak mosolyogva nézem az oldalt! Élményt varázsoltál ezzel az oldallal!
Ui.: Engem nem zavar a melankolikus állapot! Imádom ezt a mondatod: "a szűnni nem akaró melankóliámmal egyébként is nagyon kafa filozofikus gondolatmeneteket meccsezek le magamba". Magam elé képzeltelek:-))))) Én kiírom magamból a gondolataimat! Annyi van, hogy már nem férnének el bennem:-)))
Szerettem a templatédat/det, köszönöm:-)))
Annyira jól elemezted ezt a régi "stílust", a régi időket. Nagyon szép emlékoldalt készítettél, tetszenek a kis feliratok! És a fotó is nagyon jó hozzá!
Megjegyzés küldése