Eredeti neve egyébként Péter Zsombor, de mikor még a pocakomba volt, hívtuk őt Szamócának. Ugyanis kicsi koromba ha szomorú voltam anyukám mindig úgy vigasztalt: "Ne sírj Szamóca!" Kellemes érzéseket ébresztett bennem ez a név, így lett Ő pocaklakóként Szamóca. Az akkor 2 éves báttya, Móci (Máté) akkor volt abba a korban, hogy mindent és mindenkit becézett. Na ná, hogy Őt is: Szamóka, Szamóci, Szamócika. Születése után is maradt a név: Szamó. Oly annyira, hogy mikor az óvodába első nap mentünk, az óvó néni, aki Móci révén jól ismert minket, döbbenten mesélte, hogy úgy írták be a könyvbe is hogy Szamó, nem is tudták, hogy neki ez nem az anyakönyvi neve. Mai napig mindenki így hívja, sőt meg kellett ígérnem neki, utánajárunk, hogyan kell hivatalossá tenni ezt a nevet.
Felhasználtam:
saját készítésű háttér
pillangó: Simphonie_element25 by röstellem, de még a régi időkből letöltött kincsek közé tartozik, nem tudom ki a "szerzője"
2 megjegyzés:
De jó kis történet, és micsoda fotó! :) Ja, és persze az oldal is fantasztikus... :D
Most az jutott eszembe, hogy az esetek többségében a fotó és a háttér kiválasztásával indítom az oldalt! Hááát, ez a háttér és ezek a fotók GYÖNYÖRŰEK!!!
Megjegyzés küldése