Kommunikáció

A napokban gondolkodtam el azon, hogy mennyire sokoldalú lehet a kommunikáció. Mennyi csatornája van. akár családon belül is. Nem csak szavakkal, hisz sokszor elég egy nézés, egy mosoly vagy ölelés, vagy akár a késő este cetlikére rajzolt vicces figurák, ami az étkezőasztalra téve majd az álmos csemete reggelét hivatott felvidítani; Vagy a konyhaablakon való eszement kopogtatás, ami viszont a kertben tomboló gyerek vagy kutya pusztítását igyekszik megakadályozni.
Oly sokszor estem kétségben az elmúlt 8 év alatt, hogy csemetéim kommunikációs csatornája kizárólag a testiségen alapszik. Kvázi ki kit ver el jobban. Aztán persze szemtanúja voltam érintéseknek, gesztusoknak, lopott pillanatoknak. Összebújásoknak. De csak az elmúlt pár évben kezdték el igazán használni a szavak lehetőségét egymás között. Most, hogy végre jó az idő, elvonulnak a világ szeme elől, történetesen a kertbe, lehuppannak a fűbe és beszélgetnek! Én meg lesem a konyhaablakból őket. Már csak megszokásból is. De ez most MÁS. ez most olyan felnőttes! Anyai szívet melengető:

Felhasznált elemek mind Anna Aspnes-től valók.

 

Tudom, hogy nem haragszanak meg Fiaim ezekért a lesifotókért. Csak áldani tudom az előrelátásomat, hogy a héten nekikezdtem a tavaszi nagytakarításnak. Így a tiszta konyhaablaküvegen át születhettek meg ezek a fekete fehérré (tisztává) változtatott képek. Naná, hogy nem bírtam megállni, aztán kimentem és készítettem nem csak a hátuk mögött is fényképet. De tapintatosan megvártam, hogy befejeződjék a diskura.

 

A kommunikációnál maradva, másik korunk találmánya a skype! Hálás vagyok érte, mert így napi kapcsolatom lehet külföldre költözött barátokkal, vidéken élő családtagokkal! No és a Cewe video scrap élményéért! Számszerűsítve most vasárnap volt a harmadik, amikor is a fenti oldal született. Azt hinné az ember, hogy már újat nem nyújthat az embernek ha harmadszorra él meg valamit. A csudát nem! Az én kulissza mögötti történetem: beletörődve, hogy vagy kép vagy hang amit a mi sávszélességünk bír, én a hangnál maradtam. Párom mikor ezzel szembesült (kezdés után 5 perccel), miszerint hiába próbál meggyőzni, hogy nem kell kiabálnom ahhoz, hogy engem is halljanak, úgy döntött, hogy régi, száműzött fülesünket beüzemeli nekem. (drága ember!) Csakhogy, eme eszközről annyit kell tudni, hogy bár funkcióját tökéletesen ellátta, de hosszú távon használhatatlannak bizonyult, mivel a gyártó 2 az 1ben funkcióval, a fül kilapítgatását is céljának tűzte ki. (sikerrel) Arról nem is beszélve, hogy a mikrofon része, az orr előtt szivacsban végződvén, video skype-záskor igazi űrhajós trendre hajazva trendi kinézetet kölcsönzött viselőjének. Miután szanáltuk, Gyerekeim abban a tévhitben élve, hogy akkor ez már játék, elkezdték amortizálni. Ezen feldühödvén, az elkobzást követően a spájzba rejtettem, történetesen egyenesen a kutya jutalomfalatkái mellé. Így egy rendkívüli élményben volt részem 1,5 órán keresztül, a kényelmetlen és tápszagú fülesem társaságában! Ó és naná, hogy innentől kezdve Kutya is végigizgulta velem a scrappelést, (érezvén a jutalom szagát) végig nyomult, udvarolt, a lábamhoz feküdt. Ennek következtében a gurigákon álló székemet velem együtt pille súlyával az asztal alá nyomta. Élvezet volt!