2011. március 10., csütörtök

Testvérek

Mint két kölyökkutya. Gyerekeim úgy „játszanak” egymással. Morognak, acsarkodnak, sőt időnként marakodnak. Hangos tőlük a ház. Teljesen megértem a kutyamamákat, hogy időnként megfogják csemetéjük grabancát és jól megrázzák őket! Anyám, csak ne lennének olyan nehezek. Mivel erőfölényem már pár éve elvesztettem és egyébként sem vagyok az erőszak híve, így marad a decibel növelése, és a srácok által nevezett lelki terror: „most gondolj bele anyának milyen fájó látni titeket verekedni …”. Mondjam, hogy ez mindig beválik? Hát nem. Én még javában dúlok-fúlok az iménti hajbakapásukon, mikor Ők már mintha mi sem történt volna, minta testvérek módjára beszélgetnek, játszanak. Csendben. Persze nem sokáig, tudom én, de pont annyi időre, hogy feltöltődhessek a következő civakodásig.  

Felhasználtam:
ArtPlayPaletteGenuine, MYO FotoFrames Layered Templates No 1, ArtsyClocks No 3 by Anna Aspnes;
2011feb_szeretet by beszteri

8 megjegyzés:

Juma írta...

Ha ez nem így működne a "két édes kis csibész" között, akkor most nem születhetett volna meg ez a kedves, gyönyörűségesen gyönyörű oldalad:-)))

szrjudit írta...

Hűűű, nagyon szép oldal lett, na ezért szeretnék tesót Petra mellé! :)

Toni írta...

Az öcsémmel végignyűttük egymást a gyerekkoron (ráadásul egy szobába két és fél év különbséggel) képzelheted: így kamaszodni. Na mindegy! Kapcsoltunk akkor teljesedett és bírtunk vita nélkül végigbeszélgetni fél órát, amikor elbutozotam otthonról! Szóval ne add fel: 10 év és elsimulnak az ellentétek! :) Gyönyörű az oldalad: puhaságos, szeretetteljes, simizós, mint a fiaid csibészke tenyere!

Lilianyja/Elinnori írta...

Küldöm Lilim bentlakni a fiúkhoz, hátha ragadna rá egy kis agresszió. Tudom én, hogy nem kéne, óvónők is ezt próbálják elhitetni velem, de sztem a mai világban a szelídséggel nem megy sokra senki. Tehát Neked kitartást, fiúknak hajrá!
Tetszik az oldaladon a kontraszt. Mind színvilágával, mind a mondanivalójával.

Gólya írta...

Ez (is) szuperszép lett!!!!

kreatívhit írta...

Hogy ez mennyire jól sikerült.Szuper oldal.

evadraga írta...

Felismertem a fiaid a fotókról! :) Nagyon édes fotókat lőttél! Aranyos a kommented :DD
Gyönyörű az oldal, az elmosás, és az elrendezés!

erzsocica írta...

Klasszul megfogalmaztad, szülőként az ember képes eltúlozni az aggódást, a gyerekek meg csak lazán túllépnek a dolgokon!
Imádom ezeket a fotókat, annyira kifejezőek!!!!

Megjegyzés küldése