2010. december 1., szerda

December

Szeretem az ünnepeket, minden évben gyermeki vágyakozással várom a karácsonyt, DE. Az élet úgy hozta, hogy férjem, apósom decemberi születésű, Mikulás is ugyebár ekkor jő, no és anyósom is Éva természetesen. Mindezek tények után Máté fiam úgy döntött 10 évvel ezelőtt, hogy december 26-án jön a világra. Hurrá DECEMBER!
(igyekszem ettől eltekintve sűrűn jönni ide magamhoz, de a szószóros értelem be vagyok havazva)


Felhasználtam:
ArtPlayPalette4_ BorderOverlay, ArtPlayPalette4_ Paper1 by Anna Aspnes;
Szamó majden 2 évesen, és Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz:


Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázresóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám:
Lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felkoncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogyan én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök:
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között:
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlőltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlőltem, óh hogy meggyűlőltem!...
És ekkor , zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán
No, ne félj! - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

8 megjegyzés:

Florci írta...

jaj, még a hátam is borsódzik! vannak ilyen versek, igen, amiket az ember "öreg" fejjel ért meg igazán. Én már 5 évesen kívülről nyomtam, az a kötet volt meg, amiben würtz ádám rajzok vannak, imádtam. de most már értem is, miről szól!
(december: lányok szn. 5én, mikulás 6án, karácsony, tamara nap 29én... jupiiii! Ja, és majdnem Borbála/Barbara lett a nevük, ami 4én van!) :D

Eszter(beszteri) írta...

Na, nálunk a május ilyen... :D azért kitartás, és várunk nagyon!
az oldal pedig fantasztikus!!!! imádom ezt a verset! :)

Lululu írta...

Ááá, nagyon tetszik az oldalad. A verssel kapcs. pedig már csak azért is elfogult vagyok, mert az én kisfiam is Lóci. :)

Toni írta...

Rituuuuu! Ne má, itt bőgök, hogy "Lóci óriás lett"... Ezerszer hallottam már, valamikor én is tudtam. De ez az anyakórság, meg a szoros kapcsolat a könnycsatornáimmal, meg a gyönyörű, nagy szemű gyereked azon a mesésen varázsos oldaladon! Jó: még csodálkozom és hüpögök egy kicsit, oszt megyek, mert nem tölthetem itt a fél délutánt :)

Juma írta...

Kép és tartalom "más perspektívában":-)))) Nagyon teszik az oldalad - minden porcikája, természetesen a főszereplővel az élen!!!!
Boldog, békés decembert kívánok Neked és Kedves Családodnak:-)))))))

Gólya írta...

SzÍÍÍp oldal, és imádom vers!
Köszönöm!

Evus írta...

Szuper kis oldalt kerekítettél, a vers is nagyon találó!
Nekünk is húzós a december...Éva, János, 2 szülinap, karácsony, mikulás.....jan. elején Tomi szülinap....De a Tamás-napot márciusban tartjuk, hogy akkorra is jusson valami :-))

kreatívhit írta...

Egy igazi élmény volt ez a vers.Az oldal pedig kifejező.

Megjegyzés küldése