Már maga a tény, hogy adott egy emberke, aki tőlünk függetlenül, de mégis általunk létezik, darabka belőlünk, nap mint nap tükröt állítva elénk, szavaival, hangsúlyával, gondolkodásmódjával.
Szamó fiam vékonyka, alacsony termete késztetett minket arra az elhatározásra 2 évvel ezelőtt, hogy kungfuzni kezdjen. (Párom eme sport mellett a következő mondattal próbált meg érvelni: - Képzeld el, a barátnőjével áll a discó előtt, és beléjük kötnek ... – Vizuális alkat vagyok, de az akkor 6 éves gyerekemet nehezen tudtam elképzelni ebben a szituációban.) Ettől függetlenül a verekedés rossz. Ezt hamar leszögeztük mindkét fiunknál. Nem is volt ezzel gond oviba-suliba. Mindeddig. Szamót a minap egy nagyobb fiú kiszemelte célpontnak. Kérdezem tőle: - Verekedtetek? Erre ő: - Igen. De aztán egy nagyobbat ütöttem, és utána abba is hagytuk. - Az utolsó szavaknál felhúzta vállait, lebiggyesztette száját. Na most légy okos szülő, kommentálj gyereked előtt, mondj szentbeszédet, persze mindezt teljes komolysággal. No én levizsgáztam. Megbuktam. Ismét.
Felhasználtam:
BruissementsGraphiques by ACO;
8 megjegyzés:
Az önvédelem jogos dolog ezt megalapozni ennek lehetőséget teremteni szerintem nem kudarc hanem józanság.Ne legyen bűntudata a kis kópénak se hangsúly azon van hogy nem Ö volt aki kezdte.
na igen, ezek az igazán embert próbáló feladatok. :) átérzem, megértem, és tutira én is kerülök majd ilyen helyzetbe. akkor jó lesz arra gondolni, hogy nem vagyok egyedül... :D
én már nemhogy megbuktam, de totál hülyének érzem magam ezen a téren...
tudnék mesélni...azt gondoltam anno, hogy ezek a dolgok csak nagyon sokára fognak előkerülni, de amint közösség van, ilyenek is vannak, sajnos.
ráadásul semmilyen tapasztalaton nincs ezen a téren saját életemből, vagy nagyon alkalmazkodó voltam vagy nagyon más volt a világ, amikor én gyerek voltam...
tanítónénik útmutatása: a gyerekeknek meg kell oldani ezeket a dolgokat egymás között...
én is azon az állásponton vagyok, hogy meg kell védenie magát, mert különben lenyomják, de talán nem mindig az erő a megoldás...nem tudom, mondom már régen megbuktam ebben a témában :P
Miért buktál meg?? Én semmi ilyesmit nem látok a történetben. Nekem két fiam is van, az egyik ugye már felnőtt, de a kicsi is már 16. Szerencsére nem volt komolyabb konfliktus, de nálam(-unk) az volt az elv, hogy nem verekszik, nem kezdeményez, de igenis védje meg magát. Szóval Szamó tökéletesen viselkedett, helyreállt a rend, és neki is csak annyi volt az egész, hogy megvonja a vállát:)
Az a feladatunk, hogy az élethez életképességet adjunk át gyerekeinknek. Ez is hozzátartozik. A tanulási folyamaton minden kisgyereknek, nagy gyereknek és felnőttnek, szülőnek keresztül kell mennie!
Az oldalad gyönyörű! A fotók csodálatosak és ami fontos egyszerűséget köré varázsolsz, ez tényleg TÖKÉLETES!:-)
A fene evolúció! Hány évnek kell még eltelnie a fáról való lemászástól, hogy az erősebbik nem képviselői ne érezzék azt, hogy fizikailag is meg kell küzdeniük az alfahím pozicióért! :) Erőszakra nem lehet erőszak a válasz! Szamó klasszul csinálta. Elejét vette a további küzdelemnek! A kölyök hozzáállásból tök jól vizsgázott. Ez pedig benneteket dícsér! Úgyhogy semmi bukta! Max. kis kalács, az is kakaós, mert olyan szupenyka az oldalad!
Szerintem a gyerek fejében abszolút rendben van a dolog, nem verte laposra, ez titeket dicsér. Én néha már a 3 évesnél is kétségbe esek, ajajj, mi minden vár még rám... :)
Épp a múlt héten futottam bele Fiamnál (3 éves) hasonlóba. Olyan madárlelkű gyerkőc, simán tűri, ha barátnőm fia a fejét tapossa. A csanában megverte egy fiatalabb, de nagyobb darab gyerek. Este a kádban mesélte. Kérdeztem, Ő mit csinált. A szokásos angyali mosolyával közölte, h semmit, de fájt Neki a verés. No erre mit lehet mondani? Én biza' mondtam, h legközelebb ne hagyja magát. Jobb nem jutott az eszembe.
Az oldalad nagyon tetszik, olyan letisztult, tökéletes, mint Szamó! :)
Megjegyzés küldése